Reggeli ébredésem oka, ezúttal nem az ébresztőm volt, hanem egy nagy csörömpölés, ami a konyhából jött. Nyöszörögve nyújtottam ki a kezemet, ám barátom helyett, csak a lepedőt markolásztam. Kibújtam a meleg paplan alól, és belebújtam a mamuszomba. Átmentem a mosdóba, ahol megmostam az arcom, és rendbe raktam, hosszú szőke fürtjeimet. Mikor már elviselhetően néztem ki, lesiettem a konyhába, megnézni, hogy mi is volt, az a nagy csörömpölés. Nem azért, mert megijedtem, hogy valaki betört, nálunk az ilyen ébresztők elég gyakran előfordulnak. Mert hát négy ilyen bolond mellett, nem lehet unalmas az élet.
Amikor beléptem a konyhába, nem lepődtem meg, hogy a szöszi pakolása miatt keltem fel. Ugyanis az edényes szekrényben keresett valamit, amit láthatólag nem talált, ezért minden edényt, ami az útjába került, kidobált a földre.
-Jó reggelt, Niall.-köszöntöttem normál hangon, de nem hallotta meg, ezért kicsit hangosabban szóltam neki.-Niall!
Azonnal felkapta a fejét, és keresni kezdte, hogy honnan is jön a hang. Amikor meglátott, széles mosoly jelent meg arcán, éppúgy, mint nekem.
-Jó reggelt!-üdvözölt vidáman.-Hogy aludtál?
-Remekül. Csak egy szöszi pakolása felébresztett.
-Jaj, ne haragudj, drága Mad!-kapott a szívéhez drámaian, mire felnevettem.
-Egyébként mit keresel a konyhában? Általában csak akkor jössz be, ha engem keresel.
-A fiúkkal tegnap fogadtunk, és én vesztettem. Reggeli kell csinálnom.
-Nagyszerű. Én palacsintát kérek.
-Szó sincs róla! Csak a fiúknak csinálok, senki másnak.
-Jól van, majd megcsinálom magamnak.-játszottam a durcásat, amitől Niall mindig elgyengül. Lehajtott fejjel álltam, mire hangosan felsóhajtott.
-Szólok, ha kész van.-adta meg magát, mire egyből felvidultam, és egy puszit nyomtam arcára.
-Nem tudod, hogy hol van Harry?-kérdeztem, amikor már a lépcső felé tartottam.
-Elment futni.-kiáltotta. Nem akartam a többieket felébreszteni a kiabálásommal, ezért nem válaszoltam vissza. Visszamentem a szobába, és a szekrény elé állva, kerestem magamnak egy egyszerű ruhát. Amint kiválasztottam, átmentem a fürdőbe, hogy elvégezzem a reggeli dolgaimat.
Gyors tusolás után, magamra vettem a ruhákat, és visszamentem a szobába, ahol már nem egyedül voltam. Harry a futó szerelésében az ágyon ülve a telefonját nyomkodta, annyira, hogy nem is vette észre érkezésemet. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit játszok vele, ha már reggel egyedül hagyott.
A kedvenc farmer nadrágom volt rajtam, amit Harry kimondottan utál, mert állítása szerint, ki van az egész fenekem. Ezt kihasználva, úgy mentem el előtte, hogy a fenekemet ingattam. Erre egyből felkapta a fejét, és alaposan végig mért, majd megnyalta alsó ajkát.
-Madison, ne csináld!-emelte fel mutató ujját.
-Mégis mit?-játszottam továbbra is vele.
Erre a kérdésemre felpattant az ágyról, és azon nyomban, ott termett előttem. Kezével közelebb húzott magához, és pimaszul mosolygott. Én sem tudtam tovább komoly arcot vágni, muszáj voltam elmosolyodni, azon, hogy mennyire gyerekes tud lenni. De ezért is szeretem.
-Jó reggelt.-mosolyogtam, mire ő köszönés képp, megcsókolt.
Mint mindig, valaminek most is el kellett rontania a heves csók csatánkat. Louis kopogás nélkül berontott a szobába, mire mi azonnal szét váltunk.
-Mi van, Louis?-kérdezte Harry.
-Be kell mennünk, most hívtak.
-Jó, de legközelebb kopoghatnál.-emlékeztette az előbbi akciójára.
-Bocsánat, megzavartam valamit?-nevetett fel. Nagyon jól tudta, hogy mit zavart meg, de őt ismerve, szereti játszani a hülyét. Ezt már megtapasztaltam az évek során.
-Nekem is mennem kell.-adtam egy rövid csókot Harry-nek, és az ágyhoz mentem, hogy a párnám alól elővegyem a telefonom.
-Az üzletbe mész?-érdeklődött barátom.
-Oda is. De először benézek Dani-hoz.
Táskámba raktam a szükséges dolgokat, felkaptam az éjjeli szekrényről a mappámat, majd lementem az előtérbe. Útközben találkoztam a fiúkkal, akik mint mindig, most is videó játékoztak. Adtam nekik egy-egy puszit, majd felvettem a cipőm, és kiléptem a házból. A kocsim a ház előtt állt, ezért odamentem, s beültem. Írtam egy üzenetet Dani-nak, miszerint pár perc múlva ott vagyok. Elraktam a készüléket, és indultam is.
Danielle Campbell Payne szemszöge
Reggel amikor fel ébredtem, hallottam, hogy David el megy. Jó érzéssel töltött el, mert már nem bírom sokáig amiket csinál velem. Minden este, amikor hazajön el kezd verni. Hogy miért? Nem tudom. Eddig nem adtam rá okot hogy ezt tegye velem. Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki. Én próbálok mindig a kedvében járni, de hiába. Minden nap megkapom, bármit teszek. Azon is gondolkoztam, hogy visszaütök, de ezt az ötletet gyorsan elhessegettem, mert ő sokkal erősebb nálam. Így is fáj, amikor megüt.
Danielle Campbell Payne szemszöge
Reggel amikor fel ébredtem, hallottam, hogy David el megy. Jó érzéssel töltött el, mert már nem bírom sokáig amiket csinál velem. Minden este, amikor hazajön el kezd verni. Hogy miért? Nem tudom. Eddig nem adtam rá okot hogy ezt tegye velem. Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki. Én próbálok mindig a kedvében járni, de hiába. Minden nap megkapom, bármit teszek. Azon is gondolkoztam, hogy visszaütök, de ezt az ötletet gyorsan elhessegettem, mert ő sokkal erősebb nálam. Így is fáj, amikor megüt.
Több, mint egy éve vagyunk együtt. Emlékszem, egy házi buliba találkoztunk. Amikor megláttam, egyből beleszerettem, és vele akartam leélni az életem. Mindent megtettem, hogy felhívjam az érdeklődését, de nem ment könnyen. Mert neki akkor még barátnője volt.
Belenyugodtam, hogy köztünk nem lehet semmi, és megpróbáltam a barátja lenni, akire mindig számíthat.
Fél évig kínoztuk egymást, amikor szerelmet vallott. Nekem sem kellett több, bevallottam mit érzek. Akkor volt az első csókunk. Milyen jó is volt.
Nagyon boldog voltam mellette, és még az csak fokozta a boldogságomat, hogy megalakult a(az) One direction. Nagyon örültem Liam-nek, és persze a többieknek is. De David már nem annyira örült. Ekkor kezdett rossz dolgokat művelni velem.
A veréseket, versések követték, amiknek megmaradt a nyoma is. Ezeket már észrevette Liam is, bárhogy próbáltam takarni az ütések nyomait.
Liam elment David-hez, aki nem tagadta le a dolgokat. Mindent elmondott a fiúknak, és azt is hozzátette, hogy nem áll szándékába abbahagyni a verést. Bátyám azonnal haza akart vinni, ám ez nem ment olyan könnyen, mint azt elképzelte. David azt parancsolta, hogy maradjak vele, különben, még csúnyább dolgokat tesz velem. Nem volt választási lehetőségem, vele kellett maradnom, habár én régen nem szerettem őt. Egyenesen utáltam, és utálom is. Senki nem tehetett semmit. Nem jelenthettük fel, mert ismét megfenyegette a bátyámat.
Annyi engedélyt adott, hogy bárhova mehetek, csak szólnom kell neki. De ha megpróbálok elszökni, akkor megöl. Kedves, ugye? Bármit megtennék, csak érjem véget ez az egész. Ha visszamehetnék az időben, megakadályoznám, hogy beleszeressek David-be. Már megbántam, hogy elmentem abba a buliba. Hallgatnom kellett volna Liam-re. Mert ő nem akarta, hogy elmenjek, de én nem hallgattam rá. Mindig is makacs voltam. Nem szeretem, ha valaki parancsolni akar nekem. Én életem, és az én döntéseim.
Gondolataimat a telefonom hangos csipogása zavart meg. Gyorsan elővttem a párnám alól, és megnyitottam az üzenetet, ami barátnőmtől jött. Azt írta pár perc múlva itt van. És én még pizsamában vagyok.
Azonnal kipattantam az ágyból, és szélsebességgel futottam a fürdőbe. Ledobáltam magamról a ruhákat, és beálltam a zuhany alá. Hideg vízzel lemostam magamról David, mocskos érintését. Ez a legjobb dolog. Ilyenkor olyan érzésem van, mintha csak simám lemoshatnám magamról a dolgokat. Sajnos ez nem ilyen könnyű a való életben.
Annyira elkalandoztam, hogy kopogásra lettem figyelmes. Kiugrottam a zuhany kabin mögül, magam köré tekertem egy törülközőt, és a bejárati ajtóhoz siettem. Megigazítottam magamon a fehér anyagot, és kitártam a fa ajtót.
-Szép jó reg...te mit csinálsz?-üdvözölt barátnőm vidáman, és amikor meglátta hiányos öltözékem elnevette magát.
-Későn keltem.-magyaráztam röviden, és beengedtem az élet vidám lányt.
-David?-nézett körbe óvatosan.
-Nincs itthon. Korán elment.
- Legalább tudunk normálisan beszélgetni.-huppant le a kanapére.
-Igen, csak gyorsan felöltözöm. Mindjárt jövök.
Visszamentem a szobába, és kivettem egy megfelelő szettet a szekrényből. Magamra vettem, és átmentem a fürdőbe, hogy a hajammal is kezdjek valamit. Egyszerűen hagytam kiengedve, majd egy kis alapozót vittem fel arcomra, s már kész is voltam.
-Med!-kiáltottam a fürdőből.-Hova megyünk?
-Egy kávézóba.-jött a válasz.
A szobába visszaérve, a táskámba pakoltam a fontosabb dolgaimat, és visszamentem a nappaliba, ahol barátnőm ücsörgött.
-Mehetünk.-álltam elé.
-Rendben.-állt fel, és mind a ketten elindultunk a kocsihoz, miközben megállás nélkül beszélgettünk, minden féle témákról.
-Egyébként, mi a helyzet David-del?-fordult egy pillanatra felém, amikor már a kocsiban ültünk, és a kedvenc kávézónk felé tartottunk.
-Semmi. Minden változatlan.-válaszoltam unottan.
-Figyelj, szerintem ott kellene hagynod. Költözz hozzánk.-vetette fel az ötletet.
-Te is tudod, hogy nem lehet.
-Kitalálunk valamit.
-Medison, kérlek hagyjuk ezt a témát. A bátyjámmal már sokszor beszéltünk erről, és ő sem tudott rá venni. Ne is próbálkozz.
-Kérlek, Dani.
-Mondtam, hogy hagyjuk ezt a témát.-szóltam kicsit hangosabban.-Mi van Harry-vel?
-Minden rendben van. Már nagyon hiányzol a fiúknak.
-Nekem is hiányoznak. Már régen láttam őket.
-Ha gondolod, arra mehetünk.
-Nem. Nem kell. Majd valamelyik nap, lehet benézek.
Az út további pár perce csendben telt. Szegény Medison biztosan megijedt, a hirtelen kirohanásomtól, ezért többet nem is kérdezett. Meg kell értenie, hogy nem költözhetek oda, bármennyire is szeretnék, nem lehet. David megtalálna, és félek, hogy nem csak engem bántana, hanem a többieket is. Ki tudja mire képes ez az ember? Én már kinézek belőle bármit. Nem szeretném, ha miattam esne valamelyik barátomnak bármi baja. Azt soha nem bocsájtanám meg magamnak.
Időközben megérkeztünk a kis kávézóhoz, ezért mind a ketten kiszálltunk a járműből, és a bejárat felé indultunk. A délelőtti órákban még nem voltak sokan, ezt kitapasztaltuk a hónapok alatt.
Leültünk a kedvenc helyünkre, ami a teraszon volt. Innen gyönyörű a kilátás, ezért is ülünk mindig ide. Amíg a pincér nem ért oda hozzánk, újból nekikezdtünk a beszélgetésnek, hozzánk hívően, minden féléről. Szó esett a fiúkról, hogy milyen hülyeségeket csináltak az elmúlt napokban, hogy Niall elvesztette a fogadást, és reggelit kellett csinálni a fiúknak. Jókat nevettem, és elgondolkoztam, hogy ők, hogyan lehetnek ennyire gyerekesek. De hát mi így szeretjük őket.
Hamarosan megérkezett a pincér, és miután leadtuk a rendeléseket, folytattuk a beszélgetést.
-Sok helyen voltam már, de a kávé, itt a legfinomabb.-állapította meg Mad, amikor megitta a kávéját.
-Egyszer el kellene ide hoznunk a fiúkat is. Biztos nekik is tetszene ez a hely.
-Figyelj, Dani- fogta meg a kezem barátnőm bíztatóan.- Én teljesen megértelek. Együtt érzek veled. És mint a legjobb barátnőd, azt szeretném, ha oda költöznél hozzánk. Sokkal jobb lenne neked. David miatt ne aggódj, hazamegyünk, és együtt kitalálunk valamit. Nem kell félned, mi melletted állunk. Kérlek Dani.-szinte már könyörgött. Nem tudom mit csináljak. Ha oda költözöm, David nagyon mérges lesz, és addig nem fog lenyugodni, amíg tönkre nem teszi Liam-et, és a többieket.
De egyszer az életben kockáztatni kell, nem? Nem szabad örökre félnem. Meg kell próbálnom. Meg fogok tenni mindent, hogy a többieket, akik már szint a családom, ne bántsa.
-Oda költözöm.-mondtam ki csukott szemmel, mire Med felugrott, és a nyakamba borult. Mint két bolond, úgy öleltük egymást a kávézó közepén.
Remélem jól döntöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése